Árvaság miatt

Ahogy az októberi éjjel, gyorsan érkezik
a halálhír, a kilakoltatási parancs.
A tehetetlenség elől minden nap
tovább költözöm,
nehéz, visszatartó tárgyak nélkül,
mögöttem a keményfa bútor,
a démonná növelt rémkép elmarad.

Súlyos a birtoklás,
akár a név. Ballagásra kapott
aranyláncom eldobom,
az utolsó szülő emlékét,
utat engedek a lebegésnek,
mert nincs több együtt,
sem egy fedél alatt.

Testvér sincsen, akivel
osztozni lehet gyerekkori könyvön,
kinőtt ruhákon,
a sajátjaim elégetem,
vagy idegen gyereknek
ajándékozom, az utcán
egy anyát szólítok meg.
örülök, ha bármit elfogad.

Távolról nézem a múltam,
ahogy egy másik család testén megtapad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-17 17:57:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-17 17:57:30