Két kezem közt homlokom

Két kezem közt homlokom,
nem találom boldogon.
Két kezemből szürke szárny
szürkeségből fénybe száll.

Két kezem közt hűlt helyem,
mély dombon magas verem.
Üres házban nincs kétség,
hosszú sorban kísérték.

Nincsen könny és nincs kegyelem,
nem találom, nem keresem.
Büszke csőrben büszke nyak-
meglátod megfojtanak

Csillagoknak sok hegyét
összetolták istenkék.
Míg forgatják sarkukat,
együtt minden fennmarad.

Én csillagom szürke lett,
holt csúcsai jéghegyek.
Ujjai már nem sárgák,
mezők földjét nem áldják.

Nem fordul, meg nem perdül,
tengelyétől eltérül.
Nem forgatják kedvesen
más csillagok odafenn.

És aminek nincs haszna,
lehull mint egy mihaszna.
Meglátják és kívánják
kívánságuk megváltsák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-17 09:52:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-17 09:52:55