Gátszakadás


Megszólítanak Uram, mikor
magányuk ajtaját magukra
zárják, az elhasznált csend
házon kívül reked, s túllépve
a törtetés-világon, alapjáraton
zümmög a motor, mégsem
üdít  az álom; előkotor akkor
a félelemszivárgás Téged,
a szív dobol, kipattannak a
pillák, erek neonfénye világít,
lidércnyomás a mellre; feszül
inkább az ideg, nemhogy
nyugalmat lelne, tengernyi
áradat hányódó hajója, lián-
hágcsó szakadék felett; na,
akkor…   akkor hangzik el
neved, ha erőn gátat repeszt
a lét időfolyamának sodra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-16 10:40:06
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-16 10:40:06