Hajléktalanok dala/jav./
Rongyos sapkámat kiszívta rég a nap,
kabátzsebembe utat lel a szél,
ma élelem kell, meg holnap is kenyér,
jó szó nem nő, bűn számban a falat.
Teher, ha álmodom, fogcsikorgató,
és köpni kell, roncsolt a fél tüdő,
lábam nagyujja béna, akár a kő,
elfagyott tavaly, rászakadt a hó.
Napjaim vonszolnak akaratlanul,
nem tudom hová, miért érkezem,
egyszer, ha unja, megáll a szívem;
fényáras körútról így tilt ki az Úr!…
Halálnemet még válogathatok,
éhkopp, kötél, vagy inkább megfagyok.
Refrén
Mit ér az ember, ha hajléktalan?
Vándor a létben, senki, céltalan,
sorsán pár részeg suhanc még vidul,
farba rugdossák, néha piszkosul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-12 12:00:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-12 12:00:33
