Hajléktalanok dala/jav./


Rongyos sapkámat kiszívta rég a nap,
kabátzsebembe utat lel a szél,
ma élelem kell, meg holnap is kenyér,
jó szó nem nő, bűn számban a falat.

Teher, ha álmodom, fogcsikorgató,
és köpni kell, roncsolt a fél tüdő,
lábam nagyujja béna, akár a kő,
elfagyott tavaly, rászakadt a hó.

Napjaim vonszolnak akaratlanul,
nem tudom hová, miért érkezem,
egyszer, ha unja, megáll a szívem;

fényáras körútról így tilt ki az Úr!…
Halálnemet még válogathatok,
éhkopp, kötél, vagy inkább megfagyok.


Refrén

Mit ér az ember, ha hajléktalan?
Vándor a létben, senki, céltalan,
sorsán pár részeg suhanc még vidul,
farba rugdossák, néha piszkosul.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-12 12:00:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-12 12:00:33