éles
onnan már nincs tovább
visszahozod az eldobott követ
hiába fékezed magad
hajt előre a lendület
torkodban lüktetek
meztelen az éjszaka
eleven húsodba vág
az elárvult tél szaga
ki tudja hová rohansz
ujjaid közt formázod a szelet
lebegsz a magába roskadt távolság
hártyavékony élei felett
bizonytalan vagy nélkülem
tudom és látom te drága
csuklóidba szöget üt az elengedés
felfeszülsz az árvaságra
megállsz a legszűkebb térben
arcod hullik fordított tenyeredbe
már minden túl mögötted van
hogy valahogy másként fejezd be
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-11 17:51:35
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-11 17:51:35
