Kőhajítás
Ez világ is kell már nékem,
Veled akár, vagy nélküled;
Akit hittem szerelemnek,
De ahhoz már én is kellek.
Amit mondtunk – másképp halljuk,
Mint ahogy megfogalmaztuk.
Olyan visszhang jön felőled,
Amihez már közöm nincsen.
Hogy’ értselek, hogyha te nem –
Mit kérdezzek, ha már nincsen
Megtudni, amit nem rejtesz;
Felszínek lettünk egymásnak.
Kő hajítva mély tócsába,
Fodros felszínű világba –
Magasból hullott a mélybe;
Tarthatod akár tengernek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-10 09:46:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-10 09:46:17
