Tomaji Attila : Dublin


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Serfőző Attila 40 perce
Bara Anna 46 perce
Duma György 47 perce
Misinszki Hanna 49 perce
Kosztolányi Mária 1 órája
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Tímea Lantos 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Pataki Lili 2 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Filip Tamás 9 órája
Mórotz Krisztina 10 órája
DOKK_FAQ 11 órája
Tamási József 13 órája
Paál Marcell 14 órája
Bátai Tibor 17 órája
Metz Olga Sára 18 órája
Szilasi Katalin 20 órája
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Bátai Tibor 11 órája
Minimal Planet 12 órája
Conquistadores 14 órája
az univerzum szélén 23 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tomaji Attila
Dublin


- részletek -
Cast a cold Eye On Life,
On Death.
Horseman, pass by!
(W.B.Yeats)

2.
(Andának)

Még pár lépés az egész
Hidd el nem több
Szaporábban ver majd a szív
S fölidézheted azt a fehér csuklót
Azokat a vékony ujjakat
Ahogy tágfényű ablakot tártak feléd
S te lassan lehajtottad fejed
Hogy ne lásd az arcát az otthonát
Hol visszavonhatatlanul pusztul ő is

5.
(Sághy Balázsnak)

Killiney-ban
Hová véletlen kerültem
Tenger fogadott
Mint anya rég látott csavargó fiát
Aki legyintve a hullámokra
A városba vetette magát
Mezítláb futottam felé
Fordítottam arcom hogy felismerjen
De ő hátrált csak hátrált
Hogy megüthessen
Beborítson tajtékos hideg vizével –
Sirályfehér bőrű villogóvörös hajú
Kis vikingek szaladgáltak ott
Be-befutva a végtelen vízbe
Hogy megtörjék elviselhetetlen monotóniáját
Hogy gyorsan gyógyuló sebet hasítsanak
Az idő hátára –

Egy aggastyán arca volt az a tenger
S üvöltött tehetetlen:
Én ültem ott kövek közt
Magam is kő

9.
(Dukay Nagy Ádámnak)

Azok a madarak fejünk fölött felhők alatt
A Dam Street s Grafton Street merőlegesében
Felejthetetlen szárnyalásuk –

Megőrült ez a város
Hova konok vágyad vonz egyre vissza
(hisz te sem ittál a Tisza vizéből!)
S hol évek előtt fekete söreid ittad
S a Temple Bárban sorodra/sörödre várva
Befejezhetetlen soraid írtad
Ott ma barátom
Keltakeresztre feszített jézusok
Bevándorlók koldusok
Hátukon a gyerekek fejük fölött fellegek
Tucatifjak tömegemberek
Olcsó kurvák ügyetlen együgyűek
Rügytelen fák közé menekültek
Popcornt pökdöső rágcsáló ritterek
Parkokban gyülekező aids-esek
Beforrni képtelen vénák ütőerek
Tört szemekben hűlő egek
Egymás szívein átgázolók
Kristályok közt forgolódók
Kora hajnalban haldokolók
Bukottak bénák szétesettek
Árva arcukon a ráncok egyre szélesebbek
Szurdokszemű tébolyultak
Mind-mind egy ócska jelenlét repedésébe hulltak

       Jaj nektek szegénykéim
       Jaj nektek kedveskéim

Tükörbe hullnak akik korán halnak
Foncsor ragyog ő drága testükön
Kik egykor annyi testbe belemartak
Most vadul billeg a fény szemükön
Feküsznek hanyatt leomló tűzfalak
Csupasz a hasuk hátuk a talpuk
Nyitott szájukban nyál só fű és salak
Mögöttük fölrúgott hamis alkuk

Csalódásig ezüst haláltánc ez
Hová vegyülni és repülni vágysz
De menj ha hív a véred s belátod
Itthon halni különb kalanddal jár

       mondom s megyek
       de hova
       Jehova
       se

10.
(Babiczky Tibornak)

Ösztöneimet összezavarta Dublin –
Korábbról nem ismert éberség
Perzselte fel erőm maradékait
S szívem is
Mit hallgatva
Oly sok versem írtam egykor
Akárha búcsúzna
Hátát mutatva alig dobban
Hidegen hagy magamra
Talán ez a szakadatlan
Rémült madárvijjogás
Ami uralja a várost
Higította fel vérem
S űzött el a házak közül
A Phoenix Park suttogó fáinak árnyékába
Hol hanyatt fekve meszelt padon
Némán guruló verítékcseppek fűbe érő
Halk neszezését hallhatom –
Lehúz emlékeim tömbje
Hisz annyi éjjelben elmerültem
Hogy ma már ha sötétedni kezd
Összerezzen bennem valaki

A rózsa még megmenthet
Mondja
S én bólintok –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus, 2003 tél


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 09:58   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-03 09:52   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-03 09:41   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:39   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 09:36   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 09:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 08:48   Napló: Hetedíziglen