Tomaji Attila : Dublin

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37223 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 1 órája
Oláh Imre 2 órája
Király Ferenc 11 órája
M. Szabó Mihály 14 órája
Tóth Gabriella 17 órája
Vezsenyi Ildikó 18 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Czékmány Sándor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Iványi Mónika 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Zsigmond Eszter 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Franczen Bea 2 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Bakkné Szentesi Csilla 4 napja
Petz György 4 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Vajdics Anikó 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
FRISS NAPLÓK

 történések 56 perce
nélküled 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
EXTITXU-UXTITXE 11 órája
Hetedíziglen 15 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 17 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
az utolsó alma 1 napja
szelídek szavai 1 napja
Bara 1 napja
Fészek 1 napja
Pontozólap (Szokolay Zoltán) 2 napja
mix 2 napja
Gyakorlótér 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tomaji Attila
Dublin


- részletek -
Cast a cold Eye On Life,
On Death.
Horseman, pass by!
(W.B.Yeats)

2.
(Andának)

Még pár lépés az egész
Hidd el nem több
Szaporábban ver majd a szív
S fölidézheted azt a fehér csuklót
Azokat a vékony ujjakat
Ahogy tágfényű ablakot tártak feléd
S te lassan lehajtottad fejed
Hogy ne lásd az arcát az otthonát
Hol visszavonhatatlanul pusztul ő is

5.
(Sághy Balázsnak)

Killiney-ban
Hová véletlen kerültem
Tenger fogadott
Mint anya rég látott csavargó fiát
Aki legyintve a hullámokra
A városba vetette magát
Mezítláb futottam felé
Fordítottam arcom hogy felismerjen
De ő hátrált csak hátrált
Hogy megüthessen
Beborítson tajtékos hideg vizével –
Sirályfehér bőrű villogóvörös hajú
Kis vikingek szaladgáltak ott
Be-befutva a végtelen vízbe
Hogy megtörjék elviselhetetlen monotóniáját
Hogy gyorsan gyógyuló sebet hasítsanak
Az idő hátára –

Egy aggastyán arca volt az a tenger
S üvöltött tehetetlen:
Én ültem ott kövek közt
Magam is kő

9.
(Dukay Nagy Ádámnak)

Azok a madarak fejünk fölött felhők alatt
A Dam Street s Grafton Street merőlegesében
Felejthetetlen szárnyalásuk –

Megőrült ez a város
Hova konok vágyad vonz egyre vissza
(hisz te sem ittál a Tisza vizéből!)
S hol évek előtt fekete söreid ittad
S a Temple Bárban sorodra/sörödre várva
Befejezhetetlen soraid írtad
Ott ma barátom
Keltakeresztre feszített jézusok
Bevándorlók koldusok
Hátukon a gyerekek fejük fölött fellegek
Tucatifjak tömegemberek
Olcsó kurvák ügyetlen együgyűek
Rügytelen fák közé menekültek
Popcornt pökdöső rágcsáló ritterek
Parkokban gyülekező aids-esek
Beforrni képtelen vénák ütőerek
Tört szemekben hűlő egek
Egymás szívein átgázolók
Kristályok közt forgolódók
Kora hajnalban haldokolók
Bukottak bénák szétesettek
Árva arcukon a ráncok egyre szélesebbek
Szurdokszemű tébolyultak
Mind-mind egy ócska jelenlét repedésébe hulltak

       Jaj nektek szegénykéim
       Jaj nektek kedveskéim

Tükörbe hullnak akik korán halnak
Foncsor ragyog ő drága testükön
Kik egykor annyi testbe belemartak
Most vadul billeg a fény szemükön
Feküsznek hanyatt leomló tűzfalak
Csupasz a hasuk hátuk a talpuk
Nyitott szájukban nyál só fű és salak
Mögöttük fölrúgott hamis alkuk

Csalódásig ezüst haláltánc ez
Hová vegyülni és repülni vágysz
De menj ha hív a véred s belátod
Itthon halni különb kalanddal jár

       mondom s megyek
       de hova
       Jehova
       se

10.
(Babiczky Tibornak)

Ösztöneimet összezavarta Dublin –
Korábbról nem ismert éberség
Perzselte fel erőm maradékait
S szívem is
Mit hallgatva
Oly sok versem írtam egykor
Akárha búcsúzna
Hátát mutatva alig dobban
Hidegen hagy magamra
Talán ez a szakadatlan
Rémült madárvijjogás
Ami uralja a várost
Higította fel vérem
S űzött el a házak közül
A Phoenix Park suttogó fáinak árnyékába
Hol hanyatt fekve meszelt padon
Némán guruló verítékcseppek fűbe érő
Halk neszezését hallhatom –
Lehúz emlékeim tömbje
Hisz annyi éjjelben elmerültem
Hogy ma már ha sötétedni kezd
Összerezzen bennem valaki

A rózsa még megmenthet
Mondja
S én bólintok –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus, 2003 tél


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-05 10:52   Napló: történések
2020-07-05 10:22   Napló: nélküled
2020-07-05 09:23   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-05 09:19   Napló: az univerzum szélén
2020-07-05 09:11   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-05 07:53       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna ha belopózik 1.0
2020-07-05 07:38   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-05 07:25   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-07-05 00:58   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-07-05 00:54   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin