ESZPERANTÓ
ESZPERANTÓ
A szőnyegre kuporodsz,
lehajtott fejjel
alattad, mint vérző-barna zsombék
terül szét a múlt.
S ahogy fölállsz sebes térdekkel
szemedből kővirágok hullnak.
Cseppekből öntöd ki a reggelt,
olvadék hegyből gyúrsz
asztalra valót.
Valami hatalmas jóságról énekelsz.
Bolondok” vibrálnak az ablakpárkányon.
- Riaszt a csönd…
Értem kiáltasz:
Hogy maradjak még, és meg!
Kész a kávé, valamit egyek…
Kövér hasú cinkéket uszítasz élni,
kiröppenek szádból az igék
átszűröd arcodon a fényt,
beleszövöd a süteménybe.
-Te kenyérnek hívod
- Én kalácsnak;
Én kezdetnek akarlak,
Te akarj megálmodásnak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-30 16:27:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 16:27:56
