B. Tóth Klári : Sétaidő

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38725 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Nagyanyám ravatala
Vasi Ferenc Zoltán: Árny-örökség VI.
Vasi Ferenc Zoltán: Álomhold-világ
Egry Artúr: AZ ABLAKPUCOLÁS HÁTTERÉRŐL
Valyon László: Kor-ruptura
Valyon László: Perseidák
Kiss-Teleki Rita: a reggel
Kiss-Teleki Rita: ahogy itthon
Kiss-Teleki Rita: Hogy is volt
Kiss-Teleki Rita: Folytonosság
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 5 órája
Bátai Tibor 7 órája
Vasi Ferenc Zoltán 17 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Egry Artúr 2 napja
Farkas György 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Filip Tamás 6 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Tóth Gabriella 8 napja
Mórotz Krisztina 9 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Boris Anita 12 napja
Cservinka Dávid 12 napja
Ötvös Németh Edit 13 napja
Zsolt Szakállas 13 napja
Csombor Blanka 17 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 21 mp
Bátai Tibor 1 órája
mix 7 órája
az univerzum szélén 8 órája
A vádlottak padján 13 órája
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
négysorosok 4 napja
Zúzmara 4 napja
Bara 5 napja
nélküled 5 napja
Gyurcsi 5 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 5 napja
Janus naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Sétaidő




Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat.
Nézd az ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt,
a timpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, aztán fölkapta, továbbvitte
az építészet. A zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett.
Látod a konzolon az akantusz levelet? Egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra, a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében, egy hajdani építész részvéte mentette át az
örökkévalóságba. Nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt meg barokk motívumok,
tudod, édesvízi kagylóról kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngy, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé húz, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az oldószerem,
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika
végigcsipegette a korszakokat, mint nyári rétről a mezei virágot,
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik, emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja, ezt neked hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát, aztán együtt néztük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz.
Emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok az elhagyott
katonai gyakorlótelep rozsdás mászókáin, csimpaszkodva
ég és föld között, nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyered,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus vére
plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből, olcsó hatás,
de mindig bejön, körbeálltak a látogatók, és te megjelentél
mögöttük félszeg mosollyal, szelíd, szakállas Krisztus-arc, kezed
hátratéve, mögötted valami szokatlan. Vércseppek követtek,
kígyóztak, tekeredtek, telepöttyözték a márvány kövezetet,
szétnyílt tenyered, mint vörös forrás jelezte, amerről jöttél,
a mászókától a Régi Képtár spanyol osztályáig áldoztad a véred
a játékért, megérte – mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,
mint előző évben is, mikor rozsdás szögbe léptél futás közben.
Mi lennék nélküled.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-27 20:47:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 20:47:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-04-18 08:29 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-04-21 22:15   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-21 21:08   Napló: Bátai Tibor
2024-04-21 20:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Költő temető
2024-04-21 14:29   Napló: mix
2024-04-21 14:21   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-04-21 13:38   Napló: az univerzum szélén
2024-04-21 12:33   Napló: az univerzum szélén
2024-04-21 08:40   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-04-21 08:28   Napló: A vádlottak padján
2024-04-21 05:13   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán