B. Tóth Klári : Sétaidő

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 38385 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Karaffa Gyula: Az utolsó busz...
Karaffa Gyula: Csak egy napot...
Veres Mária: Gyertyaszentelő
Pintér Ferenc: Kereszt (haiku)
Gyurcsi - Zalán György:
Szilágyi Erzsébet: Ősszel
Tóth Gabriella: kijátszanak
Kiss-Teleki Rita: eszköztelen
Albert Zsolt: Üzenetben létezünk
Kosztolányi Mária: nekem elég
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 1 órája
Bara Anna 14 órája
Gyors & Gyilkos 17 órája
Pintér Ferenc 1 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Bátai Tibor 5 napja
Veres Mária 5 napja
Farkas György 5 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Zsolt Szakállas 8 napja
Szemerédi Izabella 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 9 napja
Ötvös Németh Edit 11 napja
Csurgay Kristóf 11 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Busznyák Imre 16 napja
Tóth János Janus 19 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 perce
Fészek 48 perce
Bara 14 órája
az univerzum szélén 15 órája
Minimal Planet 16 órája
Vendég 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
DOKK estek 1 napja
Baltazar 1 napja
Játék backstage 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
- haikukutyin - 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Sétaidő




Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat.
Nézd az ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt,
a timpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, aztán fölkapta, továbbvitte
az építészet. A zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett.
Látod a konzolon az akantusz levelet? Egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra, a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében, egy hajdani építész részvéte mentette át az
örökkévalóságba. Nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt meg barokk motívumok,
tudod, édesvízi kagylóról kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngy, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé húz, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az oldószerem,
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika
végigcsipegette a korszakokat, mint nyári rétről a mezei virágot,
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik, emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja, ezt neked hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát, aztán együtt néztük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz.
Emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok az elhagyott
katonai gyakorlótelep rozsdás mászókáin, csimpaszkodva
ég és föld között, nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyered,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus vére
plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből, olcsó hatás,
de mindig bejön, körbeálltak a látogatók, és te megjelentél
mögöttük félszeg mosollyal, szelíd, szakállas Krisztus-arc, kezed
hátratéve, mögötted valami szokatlan. Vércseppek követtek,
kígyóztak, tekeredtek, telepöttyözték a márvány kövezetet,
szétnyílt tenyered, mint vörös forrás jelezte, amerről jöttél,
a mászókától a Régi Képtár spanyol osztályáig áldoztad a véred
a játékért, megérte – mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,
mint előző évben is, mikor rozsdás szögbe léptél futás közben.
Mi lennék nélküled.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-27 20:47:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 20:47:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2023-04-29 09:46 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-06-04 12:03   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2023-06-04 11:16   Napló: Fészek
2023-06-04 10:10   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2023-06-03 21:39   Napló: Bara
2023-06-03 21:38   Napló: Bara
2023-06-03 21:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2023-06-03 21:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2023-06-03 20:46   Napló: az univerzum szélén
2023-06-03 19:40   Napló: Minimal Planet
2023-06-03 18:19   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos