B. Tóth Klári : Sétaidő

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 37910 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Gyurcsi - Zalán György
  Csak egy pillanat
Új maradandokkok

Vezsenyi Ildikó: anyu versek
Farkas György: Gyertyák
Tóth Gabriella: valahogy így
Kocsis Nóra: Her Post to Codependent Self-Help
Köves István: KÁNIKULA
Farkas György: Valaminek a peremén
Albert Zsolt: Hazafelé
Bánfai Zsolt: Polifón kábulat
Szilasi Katalin: Tűnődve
Franczen Bea: Apát szeretem a legjobban
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 19 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Kránicz Szilvia 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bara Anna 2 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Nagy Zsuzsanna 5 napja
Köves István 5 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Fűri Mária 7 napja
Nagyító 7 napja
Tóth János Janus 8 napja
Szakállas Zsolt 8 napja
Bátai Tibor 8 napja
Farkas György 9 napja
Gyors & Gyilkos 9 napja
Kosztolányi Mária 10 napja
Gabriella Tóth 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 16 órája
Játék backstage 1 napja
Baltazar 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
mix 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
- haikukutyin - 3 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Zúzmara 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Gyurcsi 4 napja
PIMP 4 napja
történések 5 napja
leállósáv 6 napja
nélküled 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Sétaidő




Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat.
Nézd az ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt,
a timpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, aztán fölkapta, továbbvitte
az építészet. A zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett.
Látod a konzolon az akantusz levelet? Egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra, a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében, egy hajdani építész részvéte mentette át az
örökkévalóságba. Nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt meg barokk motívumok,
tudod, édesvízi kagylóról kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngy, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé húz, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az oldószerem,
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika
végigcsipegette a korszakokat, mint nyári rétről a mezei virágot,
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik, emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja, ezt neked hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát, aztán együtt néztük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz.
Emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok az elhagyott
katonai gyakorlótelep rozsdás mászókáin, csimpaszkodva
ég és föld között, nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyered,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus vére
plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből, olcsó hatás,
de mindig bejön, körbeálltak a látogatók, és te megjelentél
mögöttük félszeg mosollyal, szelíd, szakállas Krisztus-arc, kezed
hátratéve, mögötted valami szokatlan. Vércseppek követtek,
kígyóztak, tekeredtek, telepöttyözték a márvány kövezetet,
szétnyílt tenyered, mint vörös forrás jelezte, amerről jöttél,
a mászókától a Régi Képtár spanyol osztályáig áldoztad a véred
a játékért, megérte – mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,
mint előző évben is, mikor rozsdás szögbe léptél futás közben.
Mi lennék nélküled.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-27 20:47:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 20:47:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-10-27 19:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Kocsis Nóra Nemezis
2021-10-27 19:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Bősz Miklós Gasztronómia
2021-10-27 18:02       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita várni se
2021-10-27 14:23   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2021-10-27 14:17   Napló: Hetedíziglen
2021-10-27 13:58   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2021-10-27 13:42   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2021-10-27 11:05       ÚJ bírálandokk-VERS: Zsolt Szakállas Ragadós, mint az ecet Bizarro
2021-10-27 00:22   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2021-10-26 23:34   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella