B. Tóth Klári : Sétaidő


 
2847 szerző 39377 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Haraszti Ágnes
  Levél Mrs. Milk-tõl
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Hazugság
Bátai Tibor: Tükröz(őd)ések
Szakállas Zsolt: Málék, tépdesni őket muszáj
Bátai Tibor: Legközelebb [ez egy ilyen nap]
Bátai Tibor: A pillanat teljessége
Bátai Tibor: egymásbaforgás
Szakállas Zsolt: MEDÚZA
Bátai Tibor: Megvár, és eléd jön
Bátai Tibor: Azonosítás
Kovács Mikó Edina: Lomtalanítás
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 24 perce
Varga Árpád 57 perce
Gerle Kiss Éva 1 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
Tímea Lantos 4 órája
Bara Anna 5 órája
Bátai Tibor 6 órája
Péter Béla 8 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Vezsenyi Ildikó 9 órája
Burai Katalin 10 órája
Kovács Mikó Edina 10 órája
Tamási József 21 órája
Szilasi Katalin 22 órája
Tóth János Janus 1 napja
Szücsi Csaba 1 napja
Serfőző Attila 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Lángoló Könyvtár 9 perce
Zúzmara 4 órája
ELKÉPZELHETŐ 4 órája
Bátai Tibor 20 órája
Maxim Lloyd Rebis 21 órája
Hetedíziglen 22 órája
Ötvös Németh Edit naplója 23 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
útinapló 2 napja
A nyúl ürege 2 napja
nélküled 2 napja
Baltazar 3 napja
Janus naplója 4 napja
Gyurcsi 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Sétaidő




Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat.
Nézd az ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt,
a timpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, aztán fölkapta, továbbvitte
az építészet. A zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett.
Látod a konzolon az akantusz levelet? Egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra, a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében, egy hajdani építész részvéte mentette át az
örökkévalóságba. Nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt meg barokk motívumok,
tudod, édesvízi kagylóról kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngy, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé húz, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az oldószerem,
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika
végigcsipegette a korszakokat, mint nyári rétről a mezei virágot,
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik, emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja, ezt neked hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát, aztán együtt néztük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz.
Emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok az elhagyott
katonai gyakorlótelep rozsdás mászókáin, csimpaszkodva
ég és föld között, nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyered,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus vére
plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből, olcsó hatás,
de mindig bejön, körbeálltak a látogatók, és te megjelentél
mögöttük félszeg mosollyal, szelíd, szakállas Krisztus-arc, kezed
hátratéve, mögötted valami szokatlan. Vércseppek követtek,
kígyóztak, tekeredtek, telepöttyözték a márvány kövezetet,
szétnyílt tenyered, mint vörös forrás jelezte, amerről jöttél,
a mászókától a Régi Képtár spanyol osztályáig áldoztad a véred
a játékért, megérte – mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,
mint előző évben is, mikor rozsdás szögbe léptél futás közben.
Mi lennék nélküled.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-27 20:47:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 20:47:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-10-18 20:21   Napló: Lángoló Könyvtár
2025-10-18 20:06   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-10-18 20:02   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-10-18 19:40   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-10-18 19:40   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-10-18 19:34   új fórumbejegyzés: Varga Árpád
2025-10-18 19:19   új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-18 19:17   új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-18 19:15   Új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-18 19:15   Új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva