Összefutás

Összefuttok mint az irányítatlan nyulak
egy szürke fém fantommezőn
felettetek félszárnyú madarak keringnek
most oldódik fel minden aminek végre
fel kell oldódnia a saját levében
a sorok egyre rövidülnek amint
mindent elnyel a kék szemétkosár
gyűlnek gyűlnek körétek a kettősügynökök
az üzeneteket többé nem dekódolja senki
összefuttok mint az irányítatlan nyulak
tágul a fantommezők közötti űr
közelebb érnek a körben gyűlő kettősügynökök
fogyatkozik a nap a másodperc a szó
szátokban már visszapergethetetlen homokszemek
nem mér meg több igazságot a nyelvetek
pedig visszhangozna még a porladó költő halotti beszéde
váltásokról, következményekről lenne még mit mondani
összefuttok mint irányítatlan nyulak
de már nincs az a szürke fém fantommező sem
üres a nyelv ami szólna nektek helyettetek
nincs már amit az eltömített száj belélegezzen
csak az a végső, magát mindig újrajátszó összefutás






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-25 19:34:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-25 19:34:07