Búvár sestina

megelégedettség langyosában úszva
még sosem gondoltam alattam a mélyre,
vízszerű? légnemű? közegem szokatlan,
ismeretlen éter-anyagba kerültem
hirtelen, vajon mit, kit és hol keresni?
hát sosemvolt hitem s büszkén bús magamat.

így áltatom, sajnos – míg lehet–  magamat,
haladok a korral ádáz versenyt úszva,
merülök lesüllyedt kincseim keresni
a Big Blue fenékre, az irdatlan mélyre
igazán nem tudom hogyan is kerültem,
a nyomás, a sötét itt lenn mily szokatlan,

de mindenek előtt a helyzet szokatlan,
– átéled s túléled – nyugtatom magamat,
gyáván, hőstetteket mindig is kerültem
a nagy középszeben ráérősen úszva,
jó hogy lábam leért másfél méter mélyre,
hogyan lenne merszem vak veszélyt keresni

s a látszatok mögött istent megkeresni
– mely nemes hivatás, de nekem szokatlan –
hiszen nem hatoltam eddig ilyen mélyre
s magasba sem igen küzdöttem magamat,
hogy elképzelt fényes dicsőségben úszva
fennebb kerüljek – így sohasem kerültem,

míg a nagyvárosi pocsolyát kerültem,
értelmet nem tudtam hogyan kell keresni
a sekély közönyben ebihalként úszva,
lüktető kopoltyút növesztve, szokatlan
véglényként éltem meg ember-önmagamat,
botor kíváncsiság taszít most a mélyre,

a biztos felszínről most pokoli mélyre,
a tudatalatti bugyrába kerültem,
istenem, hogy védem s mentem meg magamat,
szükségemben hogy kell téged megkeresni,
mert fohászom néma kiáltás, szokatlan,
gyöngyöző habkígyó verejtékben úszva,

úszva, merülve, jaj, túlontúl mélyre,
szokatlan helyekre búvárként kerültem
keresni a kincset, istent s önmagamat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-24 01:53:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-24 01:53:39