Benceversek – ismeretlen katonák

vörös gyűrűbe zárt fekete lyuk.
a ciklon közepe. akárha egy isten
fújta volna. ugrani nem volt idő.
mint pihék sodródtak a fedélzetről.
a jármű kicsivel odébb zuhant le.
ők némán lebegtek át a nyár végi
délután sugárfüggönyei között.
puhán landoltak a füvön látszólag
sértetlenül. mégsem mozdultak. ha
ernyőjükbe kapott a szél. csak akkor.
hajnalban óriások érkeztek. fentről a
részletek már nem látszanak még száz
ejtőernyős mozdulatlan teste sem.
átgyalogoltak rajtuk hatalmas talpukkal
a földbe préselve a századot. nem hallott
róluk többet senki. jelöletlen sírjuk fölött
gyerekek rohangálnak tavasszal. nyáron
pitypang bolyhokat fújnak az ég felé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-20 19:24:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-20 21:20:41