Bordal
(Deucalion énekeiből)
Mit ég vetett, érlelt, fának
gyilkos gyöngyét csodáld
elfogulatlan. Tovább ne gondolj,
s rettegd, ha híján arany sarlónak,
len könnyű vásznának,
földre tapintatlan ujjadtól hull.
Ám félve nevelt,
áldott gyümölcsöd
tapodják, s fakasszák bár
illetlen lábak: ereid folyását
hagyd tikkadt istenekre – s vigadj;
Rögre ha löttyen a bor!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-20 09:43:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-20 09:43:55
