őszi ceruzarajz



                                                   a Mama emlékére


Az eső vékony ceruzahegyeivel
körberajzolja a várost. Szürkés felhők
nedves vattagombócai, kevés fény,
felázott plakátok, tenyérnyi járdasziget
síkos partjai.

Teafű friss gőze, aranyméz illata.
Egyetlen gomolygó, pontatlan mondat
a szívben, egyetlen túl forró korty, felbontatlan
levelek papírládikában-a lomha ősz
örök tartozékai.

Pontatlan mondat-na ezt a napot is
sikerül túlbonyolítani. Elkésünk,
akár a boldogság egy felfénylő alagútban.
Fülünkben kis falióra veri el a kettőt.
Türelmetlen tárgyak mindenütt.

Kisatírozhatatlan délután, temetés:
csapzott galambok vak fák sorfalában.
Általjutni képzeletünk kis fehér hídjain?
Nincs mese. Mindenki önmaga városát rajzolja.
Veled hogy is volt mama, emlékszel még valamire?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-19 15:42:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-19 15:44:01