érintés
viharba fogózó éjeim után
játszi áttetsző lányok
kirajzolódva a nedves lég
szelének meleg lankáira
ismeretlen lágy himnuszt
bujtatnának az ég színes kagylóiba
melynek hallatán
egy már nem remélt puha csók
akár a tej rádióhulláma
szelíden átszáll rajtam
származéka után kutat
a kezdet és az újratöltődés simogató járuléka
amikor szinte majdnem minden már késő
bennem könnyesen
de megbékélten fölcsuklik a gyermek
és mosolyért fohászkodik:
- egy másfajta létezés
még megvagyunk…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: a trópus kék ereiKiadó: Eurostampa
Feltöltés ideje: 2010-09-18 21:09:43
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-18 21:09:43
