Sarlós Boldogasszony

Egyetlen sújtás volt,
Egyetlen főhajtás.
Ne nézzetek így!
Én is örvendeni jöttem.
Ám törődött kezemen puha toll sarjadt,
S hűvösen ragyogó ívén
Szertehullt árpakalász.
Miért, én uram, miért
Reszket örökkön,
Kinek szelíd méhe van?
Miért a mag osztható csak,
Soha e sarjadó, végtelen fájdalom?
Jaj, nem való anyának gyermeket temetni!
Szakadva hasztalan világlik égbéli szál,
Fölfűzött, drága rubint!
Reá mosolygó
Szememből pereg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-17 07:59:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-17 07:59:22