Ne remegj, kedves.
Mesére vágytál –
Ugyan ki
Oszthatta volna meg veled?
Szolgálóid gyümölcseim
Tapodják?
Örökké úgysem őrizhettem
Kertemet.
Mögöttünk térdre rogynak a fák.
Most ragadd meg íjadat!
Látod, emitt egészen
Lágy a pikkely.
Már te mesélsz.
Elfordulok, míg szirmaim hullanak.
