Noli me tangere
Eljárt az idő.
Reggelre felhők gyűltek,
Lassan itt is megered.
A dűnék közt apró
Mélyedés – percre még
Oda hajthatod fejed.
Ennyi – talán sosem volt több;
Eltévedt szél borzolta hűs homok.
Érintsd? Hulló szövétnek,
Visszapergő, sosemvolt nyomok.
Hallgass, büszke fő,
Most az egyszer engedj,
Buckád alá dőlj hanyatt.
Vibráló fátylak,
Olvadó cseppek
Talán sejtetik elhagyott
Arcodat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-15 07:51:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-15 07:51:07
