Búcsúlevél

Igen, megtaláltuk a boldogságot,
szoba-konyha, aprócska ház.
Ha néha kívánom a nyalánkságot
folyton téma, hogy üres a spájz.

Korcs ebünk láncon, pedig még gyerek,
'csak nem engedem meg, hogy játsszon'
hisz most nő az őszi retek,
(a kertbe' mert az is van nekünk.)

Ha reggel elmegyünk, ki balra, ki jobbra,
életterünk és biciklink kitolva,
már bánjuk, hogy nem tanultunk kvantumfizikát.
Pedig oktattalak, mint Higgins professzor Elisát,
s te őzés helyett a főzésről mondtál le.

Tudod kedves, mennyi munkámba került,
hogy száznegyvenes íkum leigyam húszra,
ne kelljen sírnom minden bluesra,
ha Hobó a hatvanhatos útra húzna.
Te csak az M0-ás körgyűrűt ismered,
(a tv bemondta: sok ott a baleset.)

Esténként, ha Jeszenyint olvasok,
s magyarázom mi az a kvász,
a szobába már neked Mónika hadarász.
Sebaj, az asztalon kadar, kovászos uborka,
és egy setét éjjelen, viharfellegekbe burkolózva
(no lám, hogy szól a kis költő)
lelépek én, az ablakon kiugorva.
Pedig szeretlek, csak az a baj,
hogy az őszi retkek nem nőnek az égig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-10 12:07:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-10 12:07:57