Színtánc



Hová tűntetek régi színeim
meddig kell még elmerülnöm
a szürkeség purgatóriumában  
Ha magamra teríthetném
a pineák zöldjét - ezüstjét
rododendronok aranyló bíborát
mint Athéné fenséges vállára
az aranyszállal hímzett peploszt  

Panathénaia éltesd a színt
a világ hőfokát – táncoljátok körbe
ti karcsú szüzek fényarcú leányok  
dobbanjon a láb rengjen a csípő
dob ritmusára keringjen a tánc
libbenjen a tarka lepel szórjátok hát
széjjel fiatalságotok szirmait  
borítsák be a kopár sziklaszirteket
kőszáli kecskék lábnyomait
tüskés-bozótos patakmedreket

röppenjetek hát magasba
világszép holdarcú leányok
érintsétek a szivárvány ívét
játszva-táncolva göngyölődjetek
színjátszó fátylába csusszanjatok
le  e  mennyei  csúszdán
erre  a színevesztett Földre

adjátok vissza a színeket
világszép éjszemű leányok
lábaitok előtt hajoljanak meg
a mirtuszok isteni  papnők
mannakőrisek borítsanak árnyat
fejetekre - táncoljátok vissza
a színeket Athéné leányai
a világ szürke falára
betűkkel  pótolt  repedéseire
pergamenbőröm megsárgult
rétegeire áradjon újra
hétarcú isteni fény






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-09 22:04:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-09 22:20:10