exponált
az állomás messze van
ilyenkor amúgy sem járnak már
azok a piszkos vonatok
a lecsatolt vagonok pedig
mindig szótlanok
rostokolnak tehetetlenül
a láthatatlan
mocskos fedezékében
bizony a köd ide is elér
de te semmit ne csinálj
csak ülj mozdulatlan
csak lélegezz
az összes mozdulat
a függönyben ragad
beszivárog a réseken a sötét
még egy legutolsó pillanat:
exponált árvaság
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-08 10:39:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-08 10:39:53
