Tejúton
Szembenéztem
a megrokkant fákkal
ágakon vak lovak kalimpáltak
tüzes
nyeregfaló
dőlt betűk
sörényén tarlótüzek füstje ült
árnyat csókolt
testemre a hajnal
harmat hullott szétomló arannyal
múlt ködén át
mint aki napba néz
a világ terhét rakta rám egy kéz
úgy zuhant be
az ablak réseken
a részeg fénycsík pengeélesen
ágyamba hogy fájt
mikor hozzám bújt
mindketten a feloldozást vártuk
én megadón
ő meg gyilkos késsel
fülembe súgta
siess
ne késs el
Valahol kávét főztek
a habos tejúton
gőzölgőn
te...vagy ő
már nem is tudom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-03 15:33:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-03 15:55:27
