Ez a város
A Körúton, már elhúzott az utolsó villamos.
Az aszfalt tócsáira még dobott egy sikolyt,
majd tovaringott ívén és a vén platánokon
tapsolt az őszi éj, valahogy konokan-fájón,
mint az író, ha kommersz darabja elbukott.
Elméláztam, íme itt van nekem ez a város,
már oly rég enyém minden mocska,
falatnyi terek, ahol sáros az akácok kontya,
a padokon ülő nénikék, a sarki újságárus,
a mohó szél, amint beleolvas a hírlapokba.
Itt élek és az összes sors hozzámtartozó;
a bérházak faláról pergő penészes vakolat,
papok, kurvák, stricik, és a csibész házaló,
kinél fazék, vagy borotva mindig kapható,
s a dohos kapualjakon keresztülzúgó huzat.
Otthon vagyok a mellékutcák labirintusában,
ahol nyolcperces szerelem a nehéz kenyér
és láttam költőket zokogni kocsmákban,
- mert az élet, mindegy mit töltött a pohárba -,
mégis, enyém ez a város és én az övé.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-02 09:11:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-02 09:13:07
