Benceversek - Közeltávol

Ő végez elsőként. Kanálszimfóniát komponál.
Rágok, félig figyelem, idegesít és mulattat.
Kés-kés-kés tál. A nyitány. Aztán szék, pohár,
tálca, megint pohár. Csücsörít, mint a nyulaknak,
ha eteti őket. Kisfiam! A vak-süket így dohog.
Csalódva néz le rám, előtte tányéron szárnydarab.

Játszani megy, engem elnyom az álom. Őt látom,
ahogy Galileában egy elhagyott úton jön felém.
Nem eszel rendesen sovány vagy drága barátom,
mondja, mosolyog. A seb, a seb, mester, kérdeném,
de nem jön ki hang. Tudom, nem hiszel, megfogja  
kezemet és a sebbe teszi. Érzed-e már? Nincs halál.
Uram a dárdahegy, a dárda, mi megölt. Ő nevet.
Nem dárdahegy az, csak egy kiskanál.  








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-30 13:10:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 12:49:58