Hárs-halál

Hasztalan keresem a szavakat,
Amelyek széppé avatják a halált,
Érzelmessé az elmúlást,
S emberszabásúvá a pusztítást.

Hasztalan keresem a szavakat,
Amelyek renddé avatják rombolást,
Építéssé hazudják a roncsolást,
S kivégzett fákat adnak a nincsteleneknek.

Hasztalan keresem a szavakat,
Amelyek méltóságot adnának,
E fájdalmmas jelennek,
Együtt jajonganának a legyilkolt
Hárssal, nyárral és kőrisekkel,
Akik ősi szokás szerint állva haltak
Hősi halált, s buktak a földre méltósággal,
Gyermekkorom emlékeit temetve
Leomló árnyékuk alá.

Hasztalan keresem a szavakat.
Tudom, elkéstem megint.
Nem lehettem itt, mikor a profik
Végrehajtották kis utcánkban
A piszkos munkát, nem rontván
Semmit össze e közterületen, s kerítéseken.
És a jól elvégzett munka után
Ittak egy pocsék vodkát meg olcsó söröket.
Ám a látványra, amely fogadott,
Mikor a munkából hazaértem,
Hasztalan keresem a szavakat.

S a közelben burjánzó közöny-televényben
Éldegélő népek majd megszokják azt is,
Hogy ahol eddig lomb lengett,
Eztán csak a felhős ég játszik
Rossz valcereket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-28 17:25:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-28 17:25:25