Írni, ölni, megdögölni

Még nem tudom, írni vagy ölni volna jobb,
a ballal szavakat törni míg a másikban kés ragyog.
Lehet, az ég kékjébe kéne' mártanom a tollat,
és karcolni hófehér habokon táncoló hajókat.
Netán minden délután elvágni az alkony torkát,
és a szélre bízni, vajon bont-e megalvadt vitorlát,
hogy est bukdácsoljon az útszéli jegenyék poros ujjain.

Talán rajzoljak a végtelenre lángoló mesét?
Asszonyt? Ki lágy énekével őrzi alvó gyermekét.
Vagy gyönyörű gőgömből fakadó sosemvolt alázatot,
mit pengémmel a templomok hideg padjaira hazudhatok.
De azt hiszem elég lesz, ha bénán csüng két karom,
így lélegző szavak nélkül kimondhatom,
szegény lévén, csak az örökkévalóságot adhatom Neked.

Szállnék veled, ám túl magasan lebeg világod,
mint fákat az ősz, úgy festem színesre benne álmod.
És földre hullva mosoly lehetnél szemem tarka taván,
de nem is tó az, hanem hatalmas óceán.
Melyet egyszer nekem sírt az Úr,
hová ha mennem kell, majd megyek szótlanul,
írni, ölni, megdögölni, játszani hitszegőt vagy bűntelen latort.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-28 14:39:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-28 14:39:09