Villanella, szárnyak híján

Szememből szivárgó fényfolyók erednek,
állok tehetetlen szárnyaimnak híján,
törtfehér istenek szenvtelen figyelnek.

Egykedvű napjaik bennem teljesednek,
fölnézek utánuk derült nyáréjszakán,
szememből szivárgó fényfolyók erednek.

Gondolati síkon messze visszamegyek
kobaltkék üstökös lobogó uszályán,
törtfehér istenek szenvtelen figyelnek.

Homályban hűlt égi szférák énekelnek,
hallgatom halk daluk elmerengve, némán,
szememből szivárgó fényfolyók erednek.

Tiszta könnyeimből lesznek a tengerek,
osztozom végtelen világok magányán,
törtfehér istenek szenvtelen figyelnek.

Csak egy csöndszigetet, kis zugot keresek
megszülni vers-lányom, kedves villanellám.
Szememből szivárgó fényfolyók erednek,
törtfehér istenek szenvtelen figyelnek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-28 09:54:59
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-28 09:54:59