Kandinszkij-kórtan

a kasza ívét ne kövesd.
homlokegyenest rohansz
a végképp sötétek mögé.
betontömbök az arcokon.
mindenféle nehezékek húzzák
a félelmet a függönyök mögé.
csak a rések maradnak;
abban is kihunynak
a suhanásnyi fények.
a tekintetek már a létrák tetején állnak.
vagy inkább inognak.
közben kapaszkodnak.
végül a körmök inak
addig feszülnek
míg el nem pattan az éjszaka
utolsó fedezéke.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-25 13:23:06
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 13:44:29