Hold mindenekfelett.
a tetőkön és azon is túl
leszállópályán a tekintet
formák ívek közt
semmi nem szabadulhat
a rések szakadékaiból
minden kapaszkodik
a visszavonhatatlan éjszakába
felhorzsolt körömágy a horizont
önmagára fonnyad-szűkül a tér
s ha elhiszel mindent
ami túl van a túlon:
magával ránt a naplemente
