halászok meséje
elsimítom a koptatásokat, amiket
a busz oldalába égettünk.
mint az árkot csatornázáskor.
és egy kis vajazó késsel kaparom
le róla a szenet úgy, ahogy a használt
műanyagról. hogy csak a tenyered
vonalai látsszanak.
a peronba fojtódnak a reszelékek,
mint a pórusok az orr körül. majd
összetörnek rajtunk a fények
egy emelő kattanására.
mert más nem világít bennünk,
csak este a telephelyek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-18 18:01:36
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-18 18:01:36
