minden éppen összeillik
harmónia bújik az árnyékok alá
vakítóan fehér ruhában
csodálkozik a Nap
minden ág tartja egy kicsit
a megroggyant eget
illat egyensúlyozik
a mandulafa virágai közt
hanyagul összedobált vihar
keretbe feszített
tökéletes egész
éppen ott van vége
ahol én folytatnám
