a szárny

a gyomrodban lakik nem kér enni
amikor ott van nem akarsz lenni
felébreszt és csak rágod a körmöd
tanácstalan vagy de ő már döntött

elhalmoz szúrós szeretetével
a teste fegyver a  lelke kényszer
és faltól falig bontod az estét
megtalálod ha nem is keresnéd

mert most is itt van egy nagyot ásít
gyomrodba szorulsz azt mondja hát itt
vagy végre megint önmagad foglya
illetve hallgat és nem is mondja

a szörny






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.