Tany

Petróleumlámpa fénye világít,
ablakomban elázott dohány szárad.
Lavórban víz s mellette éjjeli edény,
magányos szú perceg az ágyban,
míg az idő múlását eső szántja.
Számot vetettem magammal,
láttam: gyerekkori lyukas fogam,
fésűben hagyott kócos hajam,
s legyőzött eltiport szíveket.
Ahonnan jöttem oda vágyom,
a jövő nem ígér, a múlt kísér,
marad az elszigetelt világom,
de szívembe nincs gyűlölet,
győzött a szeretetem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.