kil?t?stalan

erőmű az éjszaka
kilátástalan sötét bámul
a függönyök mögül
beszivárognak termonukleáris álmok
ablakkeretnyi világomban
minden falra merőleges vagyok
felháborít feleslegességem
sarokba szorított arcom felett
homlokom vakolatlan mennyezet
pincemélyem csarnokán
vágtázó szívdobogás
reccsenések közti lélegzet
mindent alaposan átgondol
a falnak dőlt félelem
legalább az egyik lámpát
égve hagyhattam volna
persze a konyhaasztal só kés
mind a helyükön maradnak
ebben az állandósult semmiben
egyedül én vagyok mozdítható





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.