akkor indultunk el, amikor abbahagytuk
a kaptatón felfelé a langyos csend kihűlt
nem bírtuk tovább
megállva a fák kérgét lapogattuk
lábaik előtt északra hajított ékszerek a mohák
csuklónk nélkül tudtuk hány óra
nincs elég idő
sosincs elég idő a hazugságra
álarcainkon megjelentek a repedések
alatta bűzlő igazságplakkok
pedig abbahagytuk
de a lejtő egyre csak folytatódott felfelé
