gonosz


Még nem döntöttem el, hogy szét-
vagy összeírjalak, mint a kutyákat
eb oltás idején.
Számadat lehetsz, vagy zsugorítalak
kezelhető, pici bajjá. Lehetsz vudu-babám,
törhet pálcika lábad, vagy csöpp szíved
tőrtűvel szúrom én.
Miákolhatsz cérnahangon, de nem kapsz belőlem enni,
hiába rág az éhség;
hát jobb, ha csöndben meglapulsz
tüllzacskó mélyén.
Vagy írjalak inkább szét, zörgős lomhalommá?
Először leválik rólad ki voltál, közös
emlékképek pattognak, mint szemgolyód. Nyelved alól kígyóként
kikúsznak ígéretek, ölelések magukkal viszik
karjaid, lábaiddal távozik jövőd,
gondolatid fejedet törik. Egy törzs marad,
fa-féle, miből férgecske kirágta belső szerveid.
Felaprítalak gyújtósnak, jól befűtök veled,
neked.
(Látod írni, vagy irtani csak árnyalatnyi különbség.)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.