edényvers

hova gyűlnek, amit érzel,
miféle ember-edénybe,
hogy a fala ki ne dűlne?
fázol egyszer, meleged van,
éhes voltál, ürítettél,
szomjad oltod, vizelni kell,
szerelem ráz, menekülnél -
születésed bánod-vágyod,
halálodat elodázod;
amikor jössz, el is mennél,
szülő-lenni elfeledtél.
beletanulsz a kezdetbe,
amit vágyol, hiányt termel,
az meg újra érzeteket.
ha van isten, miért nincsen -
hova gyűjtöd, ami nagyobb,
s egyre több lesz, ami nincsen,
s amikor majd letörölnek,
hova lesz majd: ami itten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.