AZZAL

azzal eszünk vacsorát, akivel szeretünk;
akivel még nélkülünk is szép lesz emlékünk;
akivel a sírás nem csak fáj, de örömkönny,
hogy együtt lehetünk nélkülem is velünk.
'feladni' nem fogom soha, sok egyszerű
és szó és mozdulat; egy tál, 'ki nyúl
először', feladni fogja majd, hogy fogjanak
el engedem, de senki jól nem végzi
köztetek, hisz mind követtek, van ki így,
hogy semmit ért, mit tenni kell nekem, és
van ki tudja, mér' megyek, ha elmegyek,
hogy visszatérjek, s ő magát ítéli el, mikor
bocsátnék meg neki, ha ő magának nem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.