befejezetlen hűség
nem tudom, alszik-e, vagy csak megpróbálja,
hogy áll neki, ha halott.
nem árul már semmi figyelmet,
szemhéja lehúzott bolti roló.
a szája nyitva, mint ócska ruhán a folt.
hallgatása meztelen,
nem takarja a keze sem,
s a hidegben látszó lehelete
mint képregényben a kitöltetlen szóbuborék,
feltört lábán pedig hegek.
nem messze tőle az amputált cipő.
én meg a részeg, aki árok helyett
ráncai partjára dől.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÉS, 10/03/26
