egy meg nem születõ vers margójára

minden mozdulat  harap egyet
tejben növeszti fogát
a törvényt betűkre
gépeli adagol
kenyeret süt
tevéket tűbe lát

tévedésen kívüli állat lazán
forró vízben mosogat
utána súlyos lábosokat
elfogy a liszt az illat
üres anyaól

sétálni mondja hangosan
ráolvadni a napsütésre
aztán mindent ott
hagyni készre
mintha égne valahol
belül a bőre pír

ezek a légcsőfokok
ezeken  zihál mégis
tavasz van gyönyörű
folyik a vén duma
a vér ömlik
a nyál

erre ébred a tenyerén
kockás tekintetek gurulnak
feszül a láb
izom a holnap
küszöbére ma is rá
botolhat

azt mondja mindegy
hiszen ő holista vagy
csak az egészre kész
mérlegelő moralista
tüzes ló vakon vágtató
műszerész

mindenhonnan el
legalább annyira
mintha volna valami
kiszabott minta

csak a fák szemével lát
így érkezik egy ki
terített kabátra ül
roskadozó városfalak
kerti szék esetleg hintaágy
amiben mozdulatlanul
amennyiben
nyugtatja el magát

örök ami volt
beéri sokkal
kevesebbel
is

lesz még idő nő
napra nap lágy kenyér
tupírozott pupilla
cukra olvad rá
ragad ég a napra

szép ölelés
akár a tenger
mélyi halak
búvárszemüveggel
úsznak a sziklák
úsznak a kert alatt

minden nap
egy kenyér
a föld szaga
a földig ér
a föld szaga
ma földet ér

a föld alatt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.