Ellenfényben

"taníts meg arra,
amiből símogatod a macskát"   / Lerakódások /



I.

ebben a mészillatban
minden olyan igazi.
áll a kandúrral az ajtóban
és engem néz.
sokáig simogatja,
amíg lassú ívben megfeszül a hátam. -
először meglepődik,
aztán kinevet, amikor
csak annyit követelek, hogy
tanítson meg arra,
amiből simogatja a macskát.


II.

az ajtókeretben vág a fény.
a hunyorgás egy férfisziluetten torpan meg.
a dorombolásból kiderül, hogy
ennek is ott a kandúr a kezében.
az augusztusi szoba hidege kiráz.
miért csak engem nyomaszt, hogy
az a valami biztosan belőlem hiányzik?
- én nem tudom így simogatni a hátad, -
- macskám sem volt soha -
és miért mindig egyedül figyelem,
ahogyan a visszatérő jelenet
folyamatosan tompul
a kinti verőfényhez képest?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.