tikkadmer

számmint

szavakkal hűtöm szám,
inkább mint tömöm,
meg aztán mi a szó,
meg aztán mi az;
ha sokszor mondanám,
már nem ugyanaz -
először nem értik,
majd minden újabb
veszít az előző
nem értéséből,
de nem nyer semmit sem,
hogy megértőbben
kerülgessük a nem
megértésünket.

kentavilág

kizökkent a világ,
ideálomat
benne találni tán -
azt mégse kéne,
de bökkenőtlenül
e léghuzatból
odébb, azért se, nem;
ha már itt vagyok,
és bűnnel kellene
minderre válasz,
elfogadás, ébren
legább, hogy egyszer
éltem - úgy hívják ezt -
hát legyen, mi meg-
volt-van-lesz; szolgája
és ura vagyok:
bensőm és köpenyem.

tikkadmer

harmincéves kamasz
vagyok, tikkadó
kövér, anyám szeret,
apámat meg én
szeretném, de miér',
hogy aki nincs, csak
azt kedveli szivünk,
tán nem is a szív
szeret, de agyunk lel-
kesül; hiányunkból
építjük fel már
majdnem magunk, mégse
leljük, mire ménk
reményünk: itt vagyunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.