nagyapa

mindig erőspaprika illatú voltál
na és füst szagú
hány erdőt égettél el
vén szürke kezeddel?
boronálatlan tenyeredbe
ültetted gyermek éveim
észre sem vettem
hogy te soha nem változtál
csak én alakultam mindig
sokszor gyermekebb voltál nálam
amikor fuldokló kacagással
mellé rúgtál a piros-pöttyös labdámnak
a láncos kút felett
fészket raktak a fecskék:
- csak halkan húzd a vedret kisfiam,
el ne riaszd őket!
mindenre figyeltél
mindig hallgattam rád nagyapám
sokszor még ma is
kezedben megöregedett a kukoricacső
a góré mögött nekidőltél a Napnak
elfonnyadt a határ súlyos lépted alatt
te maradtál volna mint a fák
de mégis vonulnod kellett akár a felhők
(valami csípi a szemem)
jó jó: megyek megmosom a kezem
az erőspaprika után





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.