Benceversek – Hídon sétáló

’Lélegezzünk egymásból’ suttogja
orrát odanyomva az enyémhez. Hanyatt
esik a csónak végéből a tudat, elmerül.
Nincs idő elrontani. Önkéntelenül elnyílik
a száj, kész a másik pillér. Függő hídon
sétál a két part között. Középen megáll,
lenéz a rohanó folyóra, aranypénzeket,
gyémántokat vesz elő zsebéből a vízbe
dobálja őket, hunyorítva, hamiskás mos
ollyal várja a csobbanást, aztán megy
tovább. Mást nem csinál. Nincsen neve.
Senki nem tudja, honnan érkezett. Ha be
szélnek róla csak úgy nevezik: A két part
között sétálgató. De még a hidat sem látta
senki, szájról szájra terjed, szóbeszéd.

Ugye milyen érdekes kisfiam, mondja,
az én lélegzetem a tiéd, és a tiéd az enyém.
Igen Apa, suttogom még. Aztán ki
alszik minden.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.