Görbe tükröm
Mióta meghíztam,
száműztem tükrömet,
görbévé zsugorodott,
elvarázsolt kastély homályos
foncsora vigyorgott vissza.
Gúnya marta le fényét,
pattogzott jégpocsolya.
Félrenézve akasztottam le,
nem fértem ki vele az ajtón.
Kövéren megfeszült, reccsent,
milliárd darabkája
ropogott a talpam alatt,
sírva söpörtem össze,
kupac csillámporrá.
Összetört tükör,
hét év boldogtalanság.
Jó, attól legalább
lefogyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Versmondó XVII. évf. Õsz, 2009.
