Mielõtt elindulsz Afrikába


Az abroszt bámulod, a plafonra rátapadt a reggel.
A szemetesben karton-mosoly, már nem gyűjtöd
szelektíven az érzelmeket, nincs semmi haszna,
minden egyre megy -mondod-, arc is, papír is gyűrött.

Mert mindig egyedül voltál, vagy miután apád elment
(csak ide a boltba, egy percre; faladba karcolt
rovások számolják a névtelen éveket), emlékszem,
egyszer sétálni vitted Bodrit, az aszfaltrajzot.

Csak lassan hűl ki a tea, kopognak az asztalon
beszakadt körmeid. Mintha váróterem lenne a konyha,
kezedbe táskát, mögéd vonatot képzelek. Csészéd
felborult, a magány lágyan simul alakodra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.