Akár egy szárazmalom,
igába fogva önzést,
vagy szélmalomként
vitorlába
féltékenységet,
őrölöm kettőnk gabonáját
s a liszt: ehetetlen.
Teljes szélcsendkor
a taposó, a tengely mozdulatlan,
állnak az őrlőkövek.
Ma már
megtanultam-tudok bízni
s várni egy igazabb szelet.
