utoljára
utoljára is ott találkoztunk
ahol mindig; a jegenyék alatt
szótlan a park
és az aggastyán padokon
most is fiatal szerelmesek ülnek
odaérsz odaérek
megállsz megállok
elvékonyodok a ki nem mondott
mondatok oszlopai között
üres vagy akár egy csarnok
csak visszhangok
bolyonganak benned
nem nézel rám nem nézek rád
elfordulsz lépek
indulsz utánad kapok
az érintés félholtra vert
fegyencet simogat rácsai mögött
(mivé lettél bennem)
engedlek maradsz
elhalt szavak vagyunk
a jegenyék alatt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
