amikor a hajnalból kifordulnak a tárgyak
sarkosra kopnak a bizonytalan formák
és már feltételezni az utcák medreit
elvesztett ívüket feszítik a hidak
s már van túlsó partja is a víznek
ekkor érzem a legerősebben
hogy nélküled mily egyedül maradtam
(tudod: ilyenkor hiányzol a legjobban)
