Triptichon

                                          Arne

1.
Az apóról

Fehérre meszelt utcafal tövében,
az ajtó mellett ül. Apó, szólítgatod
félénken, piros virágok lógnak le
az ablakból. Muskátli szagú a kezed.

Úgy számoltam, vagy tíz macskakő
a háztól a móló széléig, gyere, gyere,
ne félj Apó, ha beleesnél, itt lesz,
megfog a kisfiú. Egy, kettő, három,

itt szoktunk ugrókötelezni, látod?
A vászonnadrágján gyurmaszerű
földgolyóbisok csüngnek. A kisfiú
szólítgatja. Apó. Apó. Apó. Apó.


2.
A halászról

A piacon egy halász játszik a halak-
kal, mint egy bolond, sós ujjbegyét
végig húzza minden. Fekete pikkely.
Tengeri halak. Egy se friss, mondja

a többinek. Mind azt mondja, bolond,
hisz vak vagy, honnan tudnád, nap-
hosszat fekszel a piacon. Megszólalna
Apó, de a halász leinti, megmarkolja

a kezét, ahogy megtalálja, közel húzza
magához, mondd, érzed Apó? Asztalok
alatt ülnek és a sós, furcsa halszagot
szagolják. Olajos, fémízű az összes hal.


3.
A halász meg az apó

El ne mondd azoknak az árusoknak,
meg azoknak vén csibészeknek, hogy
tavaly nyár óta kevesebbet fognak,
kevesebbet fognak harcsát, keszeget.

Egymás előtt szégyellik. Mindent
szégyellnek. Szégyenkeznek eleget
odahaza, szégyenkeznek fiaik előtt,
szégyenkeznek az ima előtt, este.

A halászok legyintenek a két öregre,
ahogy ott fekszenek, beszélnek és
mosolyognak, mi ketten meg állunk,
talán mi is így figyeljük egymást.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.